Álmaink - a REM fázis termékei
Ez a blog első sorban saját álmaim dokumentálására lett létrehozva, de úgy tervezem, hogy érdekességekkel és a témához kapcsolódó történetekkel fogom tovább színesíteni, élvezetesebbé tenni. :)
2014. november 24., hétfő
When we wake up
2014. szeptember 22., hétfő
Andersen mesébe csöppentem
2014. szeptember 9., kedd
2014. szeptember 9. kedd
2014. június 12., csütörtök
Legutóbbi álmom
Egy családi kiránduláson vagyok. Itt van anya, apa, a nagybátyám, az uncsijaim, a keresztapukám és az ő családja. Rajram fehér ruha van és magassarkú. Apa hamar elszakad tőlünk, szokás szerint őt valami más jobban érdekli. Mi elindulunk a macskaköves úton a városba. Az utca furcsán lejt, és mi felfelé haladunk. Itt autók már nem járhatnak, de pénz ellenében a rendőrök felviszik a fáradt lábú embereket a lejtős úton. Megállítunk egy rendőrautót. Ketten ülnek benne. A nagybátyám előveszi a pènztárcáját és 500 forintot ad a sofőrnek, aki elteszi a tárcájába, majd közli, hogy nem tud felvinni bennünket. Újból kinyitja a tárcáját, visszaadja nagybátyámnak az 500-ast, de a művelet közben a földre hullajt egy ezrest. Körbenézek az arcokon, de úgy tűnik senki sem vette észre. Továbbhajtanak, én meg lehajolok a pénzért. Hirtelen egyedül találom magam az ismeretlen utcákon. Eltèvedtem. Egy bolt előtt a falnak támasztva meglátok egy biciklit. Nincs lelakatolva, így gyorsan felkapom és -mintha mi se történt volna- továbbmegyek. Úgy tűnik senkinek sem hiányzik, legalábbis egyelőre.Èrzem hogy valaki követ. Lenézek a ruhámra. Túl kihívónak érzem magam ehhez a környékhez. Elfog a rettegés, de a mögöttem haladó férfi felpattan a biciklijére és elgurul mellettem. Sötèt van. Hirtelen beesteledett és már az eső is zuhog. Teljesen eláztam. Félek a sötét utcákon egyedül. Azt hiszem már biztosan keresik a biciklit, amit elloptam, ezért egy szűk, sötét utcába fordulok vele és otthagyom. Egy macska fujtatása ijeszt meg, kiráz a hideg és kiszaladok a szűk utcából. A falnak dőlök és előveszem a telefonom, de ki van kapcsolva. Bajlódni kezdek vele. Meglát egy külföldi férfi és odajön hozzám. Először azt hittem segíteni akar, de a telefonján egy összeget mutat nekem. Előveszem a tárcám és megnézem van-e annyi nálam, de aztán észreveszem hogy a kijelzőn egy 0-val több áll. Továbbmegyek, és végül megérkezek oda ahol már rég lennem kellene: egy étterembe, ahol csodásan terített asztalnál ül a családom.

