Ismét
érdekeset álmodtam. Itthon voltunk, apa, anya és én is. Talán hétvége lehetett.
Anya megkért, hogy vigyem ki a szemetet. Ki is vittem, majd észrevettem, hogy
egy cetli áll a bejárati ajtónkon. Az állt rajta, hogy „Idd meg a Danone
kávéitalod.” Bementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kivettem az italt.
Azon filóztam, hogy megigyam-e vagy sem, mert igazából a másnap reggeli
előadásra vettem. Eltelt egy kis idő, odakint már sötétedett, én pedig
átgondolva a történteket, aggódtam egy kissé, hogy honnan tudhatta a szomszéd,
vagy bárki, aki az ajtónkra ragasztotta a cetlit, hogy mi van a hűtőnkben.
Megijedtem, hogy talán még most is a lakásban van valaki. Kétségbeesetten
kezdtem el felkapcsolgatni a lakásban az összes lámpát. Benéztem az asztal alá,
de nem láttam senkit. Sírtam, nem értettem az egészet. Ekkor csengettek. Csilla
volt az, és elmondta, hogy ő írta a cetlit. Anya nagyon mérges lett rá, és azt
mondta neki, hogy ha fordított esetben mi hoztuk volna ezzel a frászt az ő
lányára (amúgy nincs is lánya) akkor már biztosan lehordta volna a családunkat
mindennek.
Egy
másik álomra is emlékszem a múlt éjjelről. Én, Dávid meg egy csaj egy
lépcsőházban bóklászunk, amikor észreveszünk 4 liftet egymás mellett. Valahogy
az oldalára kötjük magunkat, és a legfelső emeletről leküldjük a liftet. A ház,
amiben vagyunk, úgy 50 emelet magas, mert egy ideje zuhanunk már, amikor
észreveszem, hogy a 27-ik emeletnél járunk. Dávid azt kiabálja, hogy
„szeretlek” de nem hallom meg elsőre, és szinte látom magam előtt, hogy
megsértődik. Erre visszakiabálom, hogy „én is szeretlek”. A lift iszonyúan
begyorsul, én meg félek. Az érkezésre nem emlékszem, csak arra, hogy Daisy-t
kínálom egy fél tasak macskakajával, ő meg nyomja bele a fejét a tasakba,
amikor megérzi, hogy mi van az orra előtt. Elhúzom, mert félek, hogy megfogja a
kaja a pofiján lévő szőrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése